2009. január 26., hétfő

Karácsonyi szellem

A magyar lakosság riasztóan kevés halat fogyaszt, ezt szajkóza minden étkezéssel, élelmezéssel és egészségüggyel foglalatoskodó médium. Bizonyára vannak gazdasági, szociokulturális és más egyéb okai is. Ezek megfejtésére most inkább nem vállalkozom. De tény, ami való, jó-apám nem hajlandó az évben csak egyetlen egyszer halat enni. Karácsonykor. Annak is szociokulturális és talán gazdasági okai vannak, hogy apám mellett miért eszik ilyenkor a fél ország valamilyen formában halat. Érdekes módon, valamilyen ifjúkori baleset okán, édesapám nem halászlé formájában veszi magához az évben először és utoljára az évi átlagos halfogyasztás rá eső részét. Családi hagyomány az úgynevezett Tojásos-hal, melyet mindig apai nagyanyám húga készített régente a karácsonyi asztalra. Az idő múlik, apai nagyanyám, és az ő húga is itthagyott bennünket, kevesebben is üljük körül a karácsonyi asztalt. A recept azonban fennmarad. És mivel én nem rettegek annyira a haltó, nem ragaszkodom hozzá, hogy csak karácsonykor legyen az asztalon. Ez a recept pedig akkor is karácsonyt hoz, amikor épp ezer ágra süt a nap.

Tojásos-hal

300 gr tengeri halfilé (talán ton)
4 db tojás
1/2 dl tej
1dl olaj
175 gr tejföl
2 gerezd fokhagyma
4 ek liszt
1 ek ecet


A halat lisztben megforgatom, majd olajon elősütöm, nem kell kérgesre, de jó ha itt ott aranybarna lesz. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásokat és a tejet ízlés szerinti mennyiségű sóval elkeverem, habosra, mint egy jobbfajta omlette-hez. A halszeleteket egy tepsi vagy sütőedény aljára fektetem. Meglocsolom a tojásos - tejes keverékkel, szerencsés, ha ellepi a halat. A tepsit betoljuk a sütőbe, és 160 fokon sül nagyjából tíz, tizenöt percig. A tojás mint egy jobb fajta szuflé esetében emelkedik, ekkor picit újra feljebb emelhetjük a hőfokot, hogy kissé megpiruljon. A sütőből kivéve természetesen, mivel liszt nincs a szufléban, az megereszkedik, ettől nem is ijedek meg.
Amíg a hal sül elkészítem a mártást. A fokhagymákat megpucolom és áttöröm, vagy apróra vágom, és elkeverem a tejföllel, pici sóval és az ecettel. Ezzel a dresszinggel locsolható a hal a tányéron. Hagyományosan sós buktával kísérjük az ételt, de ennél egyszerűbb néhány császár zsemlét beszerezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése